2025 novemberében felmentették azt a férfit, aki évekkel korábban hallgatótársát megerőszakolta a Magyar Képzőművészeti Egyetem kollégiumában. Az ügy hallgatói tiltakozás hullámot indított el, az intézményi felelősség kérdését középpontba állítva. A Bura Galéria helyet adott A Hallgatás Nem című kiállításnak, amit a tiltakozásokat szervező aktivista művészek rendeztek meg.
Horváth Anita munkájában a női testben létezés sokféle aspektusával kísérletezik, különböző értelmezési szinteken, az egészen személyes, a test legapróbb részleteire koncentráló léptéktől a társadalmi sztereotípiákig és elvárásokig. Munkáiban személyes és társadalmi szinten is kérdéseket vet fel: mit jelent megmutatni a testet, hogyan hatnak a sztereotípiák, és mit jelent a „színhelyesség” – technikai és kulturális értelemben is.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős képzőművészet-elmélet BA hallgatói a Van Helyed Alapítvánnyal közösen, ózdi gyerekek bevonásával valósítottak meg részvételi művészeti projektet. A Bura Galériában látható zárókiállítás és dokumentáció a közös alkotói folyamat állomásait, tanulságait és kérdéseit mutatja meg.
A Bura Galéria a 2025-ös Off Biennálén mutatja be Perem – bizonytalanság és biztonság határán című kiállítását. A tárlat a biztonság és az elbillenés törékeny egyensúlyát vizsgálja személyes és társadalmi nézőpontokból. Különböző anyagok, audiovizuális elemek és hétköznapi szimbólumok finoman rétegzett hálója hívja a látogatót elmélyült, kérdésekkel teli tapasztalásra.
Milyen belső és külső erők formálják saját álomvilágainkat, és mit árulnak el ezek a valósághoz fűződő viszonyunkról? A kiállítás az alternatív valóságokat nem menekülésként, hanem az emlékezet és a képzelet aktív tereiként vizsgálja. A résztvevő művészek munkái azt kutatják, miként válnak a fikciók és személyes mitológiák a megértés, az önvizsgálat és a csendes ellenállás eszközeivé.
Bár Dány csupán 50 kilométerre van Budapesttől, a köztük húzódó társadalmi távolság jóval nagyobb. A Bura Galériában megvalósuló SHANCO, mozgásban című kiállítás a városi és vidéki lét metszéspontjait vizsgálja, a társadalmi mobilitás lehetőségeire és korlátaira fókuszálva. A Bagázs Egyesület SHANCO projektjével együttműködésben létrejött tárlat azt kutatja, miként válhat a művészet, a design és a roma identitás a változás eszközévé.
A These Roma Are Queer pop-up kiállítás teret nyit a kortárs művészeti és irodalmi narratívák előtt, amelyek a roma és queer identitások metszéspontjában születnek. Az Ame Panzh roma kollektíva és a Leányvállalat közös, magyar nyelvű antológiája inspirálta a tárlatot, amely a roma LMBTQ+ közösség eddig láthatatlan történeteit hozza napvilágra. A kiállított művészek különböző médiumokon keresztül bontják le a megszokott reprezentációs sémákat, mutatnak be személyes nézőpontokat, és gondolkodásra ösztönöznek az identitás, a láthatóság és a közösségi élmények kérdéseiről.
Gábor Dilinkó halálának 10. évfordulóján a Bizsu és a forradalom című kiállítás a forradalom történeti és emlékezeti rétegeit vizsgálja a roma értelmiség meghatározó alakjának életművén keresztül. Dilinkó művei mellett Farkas Clara, Oláh Norbert és Szolnoki Csanya Zsolt kortárs reflexiói idézik meg az 1956-os forradalom utóéletét és máig ható tapasztalatait.
A Cigánybűnözők 2024-ben alakult romadadaista művészcsoport. A „cigánybűnözés” Kádár-kori kriminológiai terminusát, majd a politikai közbeszédben rögzült rasszista fogalmat az irónia eszközeivel fordítják ki és sajátítják ki. Kritikai pozícióból vizsgálják a hatalmi nyelvet, az identitást és a kortárs művészeti diskurzust, politikai szatírát létrehozva.
A Nemzetközi Nőnap alkalmából megnyílt TE NEM VAGY OLYAN című kiállítás a női és roma elbeszélés láthatóságát vizsgálja. A Bura Galéria tárlata négy fiatal alkotó (Balázs Kitti, Galyas Denerak Dóra, Horváth Anita, Takács Zsófia) munkáin keresztül reflektál a nemiség és az etnikai identitás összefonódására, az elhallgatásra és a társadalmi elvárásokra, valamint arra a kérdésre, hogy lehetséges-e felszabadulni ezek meghatározó kereteiből.
